pancser
2011 február 11. | Szerző: terezanyu |
Szerintem az a legrosszabb, amikor az ember saját magával áll harcban. Őszintén szólva utálom magam és az egész életemet úgy ahogy van, és nem tudok már mit kezdeni én már mindent megpróbáltam ami tőlem telik, de elfáradtam. Tanácstalan vagyok, lehet már dili dokihoz kellene menni. ÁÁá annyi mindent akartam írni most meg semmi nem jut az eszembe csak annyi h egy pancser vagyok aki már semminek nem tud örülni és semmiben nem talál örömöt.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Az egyetlen ember aki az utadban áll, az te saját magad vagy.
Több időt kellene önmagaddal foglalkoznod. Megértőbbnek és türelmesebbnek kellene lenned önmagaddal szemben. Vissza kell állítanod az önmagaddal szembeni bizalmat.
Engedd el magad, ne ragaszkodj görcsösen mindenhez, mert ezért nem fog semmi sem sikerülni. Próbálj megnyugodni, elengedni magadat. Gondolkozz el, hogy milyen a mostani életed, hogy mire lenne szükséged, ahhoz, hogy boldog legyél, hogy kiegyensúlyozottabbá váljon az életed.
Ne mindig csak a cél lebegjen előtted, hanem az, hogy mi vezethetne el, ahhoz, hogy valamit el tudj érni. Milyen dolgok szükségesek ahhoz.
Hogyan tudnád megvalósítani ezeket. Szakíts még több időt másokkal való kommunikációra, de más fajta szemszögből tekints a kommunikációra. Szép-fokozatosan fejtsd ki a gondolataidat, próbálj mindig nyugodt maradni. Nem mindig fognak megérteni, de törekedni fognak rá, ha benned is látják azt a hozzáállást. Sikerülni fog, mert nem létezik lehetetlen. Ez egyedül csak rajtad múlik, a saját döntéseiden.
nem akarok nyávogni, de kb ezt próbálom 20 éve csinálni…nincs munkám nincs pénzem csak egy rakás adósság. És semmi önbecsülésem ki a hibás? Lehet, hogy én, de tudod mit ez a szar világ amiben most élünk. De nem panaszkodom, tisztában vagyok vele, hogy saját magamnak kell ezt megoldani.