Új év de minden a régi
2013 január 15. | Szerző: terezanyu
Pár nap és betöltöm a 32-öt…és én még mindig nem tudom miért születtem , mit akarok és ki vagyok én? Eddig ez az év maga a pokol pofon pofon hátán, nincs olyan nap, hogy ne történne valami rossz, vagy ne gurulna elém egy hatalmas nagy kő ami már lassan belep és megfojt.
Ha “valaki” felhívna most és megkérdezné, hogy boldog vagyok e azt válaszolnám, hogy nem, és talán soha nem is találom meg a boldogságot…hiányzik….nagyon sokminden hiányzik, de legfőképpen az a bizonyos lelkitárs…
Képtelen vagyok beszélni, még azzal is akivel eddig ment, nem tudok megszólalni, nem jön ki egy hang sem a torkomon. Lebénulok ha magamról vagy az érzéseimről kell beszélni. Magányos vagyok….és nem bízom senkiben sem….senkiben végképp elvesztettem a bizalmamat az emberek iránt. Senkit nem tudok akiben bíznék, hinnék és remélnék….senkit….
A hétvége..
2012 november 5. | Szerző: terezanyu
Fáradt vagyok..a hétvége, amit együtt töltöttünk részben kettesben jó volt 😀
Meglepően sokat beszélt, és olyan témára is kitértünk mint a gyerek… 32 éves leszek nemsokára, de én még mindig nem érzem azt, hogy akarom, vagy hogy vágynék rá. Most úgy tűnt a dolog, mintha az lennék…nagyon édes volt, éjszaka arra keltem, hogy nagyon finoman simogatja a hasamat, borzalmasan jó érzés volt, megnyugtató és olyan leírhatatlan. A teszt negatív lett, kérdeztem tőle, hogy csalódott e, de azt válaszolta nem, mert ő tudta, hogy nem vagyok az :-), de akkor miért simogatta a hasamat? 😀 Ő már szeretné…én még nem…megrémültem, ideges voltam, és kétségbeesett…én nem tudom valaha is akarnám e……ez egyszerűen rémisztő és félelmetes, és annyira bepánikolok már a gondolatától is….
2012. 10. 26.
2012 október 26. | Szerző: terezanyu
Veszekedtünk…makacs, önfejű, kiforgatja a szavaimat..nem fog ez így sokáig tartani, semmibe nem vesz..egyszerűen nem tudom mi történik körülöttem, olyan gyors minden, mint egy ringlispíl ami túl gyors és nem tudsz kiszállni, csak beleszédülni és kívülről nézni az eseményeket, de nem tudsz megmozdulni, megszólalni, vagy bármit is tenni, lefagytam..és már megint hagyom hogy keresztül gázoljanak rajtam…. Terézanyu….
2012. 10. 22.
2012 október 22. | Szerző: terezanyu
Mi kell egy jó kapcsolathoz, egy kiegyensúlyoztott élethez? Meddig mehet el az ember és mennyit adhat fel önmagából a másikért, vagy a családjáért? Millió egy kérdés lenne még, de tudja ezekre a választ valaki is? Sokszor beleragadunk élethelyzetekbe, sokszor érezzük úgy nincs kiút, nincs megoldás, vagy egyszerűen csak leblokkolunk és állunk egyhelyben, hogy merre tovább.
Én sok esetben még mindig a kommunikációban látom a hibát, én sem vagyok egy kitárulkozós, beszélgetős, de sokszor elkövetem azt a hibát, hogy beszélnék, vagy mondanám, de egy hang nem jön ki a torkomon.
Állok egy helyben és sok mindent nem tudok megoldani, felfordult körülöttem minden és úgy érzem magamra maradtam teljesen. Nem olyan jó érzés felnőni, vállalni a hibáidat szembenézni a gonosszal, és felelősséget vállani dolgokért, emberekért. Kb. fél éve vagyok felnőtt….és nem tetszik…és sokmindenben érzem azt, hogy egy semmi vagyok, hogy csődött mondott minden eddigi tudásom, tapasztalatom…
Életem mostanában…
2012 július 19. | Szerző: terezanyu
Nagyon nagyon sokminden történt amióta nem jártam itt.
Tudom nagy szó amit írni fogok, de kiegyensúlyoztott lett az életem és végre leírhatom, hogy NAGYON BOLDOG VAGYOK.
2 hónapja lett egy komplett családom kutyával együtt 😀
folyt köv.
Hétvége
2012 május 19. | Szerző: terezanyu
Kint süt a nap meleg van és meg ülök itt bent és szétunom az agyam, egyszerűen nem megy most semmi. Nincs kedvem még élni sem és úgy érzem semminek semmi értelme. Körülöttem rend és tisztaság, de bennem annál nagyobb kuszaság uralkodik, és azt várom, hogy mikor fog minden a helyére kerülni és letisztulni.
Az utóbbi egy hónapban kénytelen voltam végleg kinyitni a szemem és olyan dolgokat meglátni amit addig nem akartam, fájdalmas felnőtté válni, olyan felnőtté aki csak magára számíthat és akinek felelősséget kell vállalni önmagáért és munkájáért. Igazából ilyenkor hétvégén érzem azt, hogy nem hiányzom senkinek a barátaim közül, hogy mindenki elvan magának….
Egyedül születünk és egyedül kell meghalnunk is……
ott ahol a part szakad…
2012 április 22. | Szerző: terezanyu
Egy hete történt, hogy megtudtam gépezik….több mint egy évet éltünk együtt és én tudtam meg utoljára. Most egyedül vagyok ő pedig gyógyíttatja önmagát. Itt maradtam a sok adóssággal a csalódottsággal és most minden kusza és semminek semmi értelme. Még egy lökést adott, hogy ezután még annyira sem bízzak emberekben mint eddig, nem hiába csak magára számíthat az ember. Csalódtam benne és magamban is…hibás voltam én is nem figyeltem rá eléggé. Nagyon nehéz erről még írni is. ..Nem voltunk egy álompár és nem volt az a nagy szerelem, de fáj…..
Január
2012 január 5. | Szerző: terezanyu
Annyit gondolkodtam már azon, hogy mi lesz ha…….aztán mindig volt valahogy. Tudom ide mindig panaszkodni járok 😀 ez a szemetesládám. Tulajdonképpen boldog is lehetnék, igaz nem vagyok elégedett a sorssal az élettel, de tisztában vagyok vele, hogy vannak olyanok akik sokkal rosszabbul élnek.
Mindig is szerettem volna valaki lenni, aki tesz valamit, akire felnéznek és elismerik a munkáját. Feláldoztam volna érte akár a magánéletemet is, úgy érzem attól boldogabb lennék. De i tudja, lehet akkor meg az hiányozna, hogy legyen egy társam. Van egy példa előttem. Orvos, és jó orvos emberséges szereti azt amit csinál és jó is benne, tönkre ment a magánélete és vele együtt a karierje is….
Vajon meglehet teremteni az egyensúlyt a mai világban????
nov.24
2011 november 24. | Szerző: terezanyu
Amerikában ma van hálaadás napja. Te miért adnál hálát? Én azért hogy még meg van a lakásom és a családom összes tagja.
Pocsék egy idő van és én nagyon álmos vagyok. Kezdenek jelentkezni a depresszió tünetei…bárcsak holnap felülhetnék egy repülőre és valmi jó kis napsütéses tengerpartra mehetnék, ahol nincs gond, betegség és nyüg. elég lenne egy hét is vagy kettő nem vagyok nagyra vágyó. Keresnem kellene egy pszichológust…mert ez már nem állapot ahogy érzem magam és ahogy gondolkodom. ez már nekem is sok.
2013. 01. 31.
2013 január 31. | Szerző: terezanyu
Hónap utolsó napja és már nagyon nem bánom, egy hete nem beszélünk és nem alszunk együtt. egy csepp jelét nem veszem annak, hogy akarna, vagy hiányoznék mellőle, vagy egyáltalán a társaságomat igényelné. Szóval úgy néz ki hamarosan újra egy újabb költözés előtt állok!!! Már nem számolom, hülye vagyok, soha nem tanulok, és mindig bízom abban, hogy jó lesz..aztán pofára esés.
A munkámat utálom, és reménykedem (amiből persze lehet megint csalódás lesz) hogy hamarosan váltani tudok. 32 éves elmúltam és még mindig nem tudom ki vagyok és mit akarok, hogy miért születtem meg. Lehet már így halok meg ilyen tudatlanul. ha nem lennék ennyire röghöz kötött, és nem ragaszkodnék ennyire a dolgokhoz…lelépnék ebből az országból..de talán még ez is meg lesz egyszer 🙂
Oldal ajánlása emailben
X